Melyek az EPR irányelvek az EU-ban

Kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) egy olyan környezetpolitikai megközelítés, amely a termék életciklusával kapcsolatos felelősséget a gyártóra hárítja, beleértve a tervezést, a visszavételt, az újrahasznosítást és a végső ártalmatlanítást. Míg az EPR változatai mára világszerte jelen vannak, az Európai Unió (EU) volt az első, amely bevezette és végrehajtotta a jogalkotási eszközt. Olvasson tovább, ha többet szeretne megtudni az EU EPR-jogszabályairól. 

Kiterjesztett gyártói felelősség az EU-ban

Mint a világ más területein az EPR jogszabályokkal, az EU megköveteli a gyártóktól, hogy részt vegyenek a megfelelőségi eljáráson. Ez a folyamat magában foglalja a gyártóként történő regisztrációt, a termék- vagy csomagolástervezési és címkézési követelmények betartását, a forgalomba hozott termék vagy csomagolás mennyiségéről szóló jelentést, az újrahasznosítási célok elérését, valamint az újrahasznosítás és/vagy hasznosítás finanszírozását az élettartam végén.  

Bár bármely termék az EPR-jogszabályok hatálya alá tartozhat, a jogalkotók hulladékáraik mennyisége és toxicitása miatt három fő termékkategóriát határoztak meg: a csomagolást, az elektromos és elektronikus berendezéseket, valamint az akkumulátorokat. Az egyszerűség kedvéért ez a blog erre a három alapvető termékkategóriára és a hozzájuk tartozó irányelvekre összpontosít, amelyek a következőket foglalják magukban: 

· Az EU csomagolási és csomagolási hulladékairól szóló irányelve 

· Az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékokról szóló EU-irányelv (WEEE).

· Az EU akkumulátor-irányelve

A csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv

Az EU csomagolási és csomagolási hulladékokról szóló irányelve a csomagolási hulladék növekvő mennyiségével és annak környezetre gyakorolt ​​hatásával foglalkozik az EU piacán megjelenő csomagolási típusok szabályozásával, valamint a csomagolási hulladék kezelésével és megelőzésével kapcsolatos intézkedésekkel. 

A csomagolás az áruk elszigetelését, védelmét, kezelését, szállítását vagy bemutatását jelenti, ezért sok tétel tartozik ebbe a kategóriába. A csomagolási hulladékot jelentési célból általában három kategóriába sorolják:  

· Értékesítési/elsődleges csomagolás – olyan csomagolás, amely közvetlenül körülveszi a terméket, és amelyet a fogyasztó a vásárlás helyén kap

· Csoportos/Másodlagos csomagolás – Az értékesítési egységeket csoportosító csomagolás

· Szállítási/harmadlagos csomagolás – Az áruk szállítására használt csomagolás 

Egy gyártó csak egy szintű csomagolást, a három szint variációját vagy mindhárom szintjét használhatja.  

A csomagolási hulladékok fő kategóriái az anyagtípuson alapulnak. Néhány példa:  

· Műanyag  

· Papír/karton  

· Fa  

· Alumínium  

· Vasfémek (pl. acél)  

· Üveg 

A javasolt EU csomagolási rendelet

Az Európai Bizottság (EB) 2022 végén tett közzé javaslattervezetet a csomagolási hulladékokról szóló uniós irányelv hatályon kívül helyezéséről és felváltásáról. Az elnevezésű javaslattervezet EU csomagolási rendelet, jelentős változtatásokat tartalmaz a meglévő csomagolási irányelvben, és várhatóan 2024 végén lép hatályba.  

EU WEEE irányelv

Az EU elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv (WEEE) a kiselejtezett elektronika okozta környezeti problémák megoldásával kíván hozzájárulni a fenntartható termelési és fogyasztási erőfeszítésekhez. Ez magában foglalja az elektromos és elektronikus berendezések begyűjtésének, kezelésének és újrahasznosításának javítását az élettartamuk végén.  

Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai tág értelemben az akkumulátoros vagy elektromos meghajtású termékekből származó hulladékok. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló jelentés leggyakoribb kategóriái a következők: 

· Hőmérséklet-cserélő berendezések, például hűtőszekrények, fagyasztók és légkondicionáló egységek

· 100 cm²-nél nagyobb felületű képernyők, monitorok és képernyőt tartalmazó berendezések, például tévék, számítógép-monitorok és laptopok

· Lámpák, például fénycsövek és nagy intenzitású kisülőlámpák

· Kis berendezések (50 cm-nél nem nagyobb külső méret), például kenyérpirítók, porszívók és füstérzékelők

· Nagy felszerelések (50 cm-nél nagyobb külső méretek), például mosógépek, mosogatógépek és edzőtermi felszerelések

· Kis informatikai és telekommunikációs berendezések (50 cm-nél nem nagyobb külső méret), például mobiltelefonok, GPS-eszközök és útválasztók 

Az EU WEEE irányelve értelmében az EU piacán értékesített minden elektromos vagy elektronikus berendezésen külön címkét kell elhelyezni. A címkének a következő elemeket kell tartalmaznia:

· Áthúzott kerekes kuka szimbólum

· Vagy egy fekete sáv az áthúzott hulladékgyűjtő edény alatt, vagy a termék forgalomba hozatalának dátuma  

· Azonosítási jel, például márkalogó vagy védjegy 

 EU akkumulátor irányelv

Az EU akkumulátor-irányelvének célja, hogy az akkumulátorokat fenntarthatóvá tegye teljes életciklusuk során, beleértve a beszerzést, a gyűjtést, az újrahasznosítást és az újrahasznosítást. 

Az elemek (és akkumulátorok) jelentési célból három kategóriába sorolhatók: 

· Hordozható – Lezárt és kézzel hordozható akkumulátorok

· Ipari – Kizárólag ipari vagy professzionális használatra, vagy bármilyen típusú elektromos járműben történő használatra tervezett akkumulátorok

· Gépjármű – Autóindítókhoz, gyújtáshoz vagy világításhoz használt akkumulátorok 

A jelentési kategóriák alkalmazásakor a hatóságok az akkumulátor különféle jellemzőit figyelembe vehetik, például a kémiai összetételt, a súlyt és azt, hogy az akkumulátor egyszer használatos vagy újratölthető-e. 

Az EPR-megfelelőség kezelése a forrásinformációval

Az EPR-megfelelőség kezelése az EU-ban kihívást és erőforrás-igényes lehet – még inkább, ha cége több országban is termelőnek számít az EU-ban és azon kívül is. A megfelelő eszközökhöz való hozzáférés, valamint a szabályozási szakértelem elengedhetetlen a megfelelőség biztosításához.